Kilépés - A tatabányai szegregátumok jövője

A tatabányai Mésztelep Gyár utcáján sétálva feltárul a látvány egy valaha még kedves otthont nyújtó ház romjai mögött. Még több romos ház, az utcákon szemét, kidobott bútordarabok között játszó gyerekek, reményvesztett fiatal szülők, egy-egy idős ember közönyös tekintettel bámul a világba. Az idővel együtt az emberek is megrekedtek itt, a kilátástalanság ordít minden betört ajtó, ablak mögül.

A Mésztelep kezdetben még pezsgő, élettel teli ipartelep volt, a helyi munkások boldogan és biztonságban élték itt mindennapjaikat. A ’90-es évek elején azonban lebontották a Cement és Mészművek Tatabányai Gyárát, ezzel megszüntetve a megélhetés forrását az itt élők számára. Akinek lehetősége volt, elhagyta a telepet, de a rosszabb helyzetben lévőknek nem volt választásuk. A közel negyed évszázad elteltével, pedig csak romlott a körülbelül 1200 itt lakó helyzete.

Elvágva Tatabánya belvárosának vérkeringéstől, perifériára szorult helyzete miatt a Mésztelep önálló városszerkezeti egységből szegregátummá alakult. Nincsenek megfelelő állapotú lakások, üzletek, nincs megfelelő infrastruktúra. A mentősök és a rendőrség is kerüli már a helyet. Nincs a környéken semmi, ami egy kicsit is jobbá vagy legalább elviselhetőbbé tenné az itteni életet. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat néhány lelkes tagja próbál segítséget nyújtani a rászorulóknak, de rehabilitációért kiált minden.

Az ilyen komplex problémák megoldása minden esetben egy nagyon hosszas folyamat, tanulmányommal csupán az egyik első lépést szeretném megtenni a változás felé. A feladat tehát a mésztelepiek számára jobb életkörülményeket kínálni, mind lakhatási, mind szociális szempontból. Ezentúl pedig célom az építészet eszközeivel lehetőséget teremteni arra, hogy az itt élők újra egy közösséggé, újra a társadalom teljesértékű részévé válhassanak.

szerző

• 
  Lakatos Evelin
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dankó Zsófia
  egyetemi adjunktus, Lakóépülettervezési Tanszék