Az autonóm épület a fenntarthatóság távlatában
Az autonóm épület gondolatát először Buckminster Fuller fogalmazta meg az 1920-as években. A szándéka az volt, hogy egy új technológiát létrehozva önellátó épületeket alakít ki, melyeknek nem kapcsolódnak közművekhez, azok nélkül képesek működni. Időszerűtlensége miatt az autonóm ház nem terjedt el, azonban a 40-es években a háború végeztével újabb prototípusokat fejlesztett ki.
Napjainkban, bár Fuller elképzelésétől kissé eltérő módon, de léteznek autonóm épületek, melyek technológiailag fejletten és környezettudatosan működnek. A fentarthatóság egyre fontosabb építészetben elfoglalt szerepe miatt ezek az épületek újra a figyelem homlokterébe kerültek. Amit Fuller egy fejlesztés, egy új technológia létrehozása érdekében kialakított, az mai típusok elterjedésével fordulatot válthatna ki a Föld felmelegedése, az üvegházhatású gázok kibocsátásában.
Ezzel a kutatással azt vizsgálom, hogy milyen szerepet játszhatna az autonóm épület a környezettudatos gondolkodás fejlődésében. Több internetes cikk, valamint tanulmány ír arról, hogyan segíthet az autonóm ház a Föld jelenlegi problémáin. Könyvek fogalmazzák meg Fuller találmányának hasznát. Felmerül a kérdés azonban, vajon a múlt és a jelen technológiáinak együttes használata képes lenne-e drasztikus változást létrehozni a környezettudatos építészet terén, valamint az emberek gondolkodásmódjában?
Személy szerint nagy hasznát látom az autonóm épületeknek, főként környezettudatosság szempontjából. Vajon az autonómia különböző fokozatainak van-e érdemleges kihatása a fenntartható építészetre? Ez hogyan valósul meg épületekben, eltérő területeken? Van-e jelentősége annak, hogy milyen specifikus területen kerülnek megépítésre autonóm épületek, akár előfordulhat, hogy olyan helyszínt találunk, ahol nem tud ez megvalósulni?
szerző
-
Király Csenge
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
