Fluoreszcens szilícium-karbid nanokristályok felületmódosítása
A szilícium-karbid (SiC) egy kémiailag inert és biokompatibilis indirekt félvezető. Nanoklaszterekként történő rozsdamarásos előállítása új alkalmazási lehetőségek előtt nyit kaput: az 1-4 nm-es kristályok stabil kolloidot képeznek vizes közegben, az élő sejtekben nincsen megfigyelt toxikus hatásuk, és emellett kiváló lumineszcens tulajdonságokkal bírnak, így ígéretes biomarkerek az in vivo képalkotásban. Az eddigi számítások és mérések szerint a lumineszcencia paramétereit főként a kristályfelületen található szerves csoportok határozzák meg.
Kutatómunkám során különféle felületű: karboxil, hidroxil és amin terminált SiC nanokristályokat vizsgáltam. Ehhez az előállított mintákon felületmódosító reakciókat hajtottam végre, melyek sikerességét és hatását a lumineszcenciára spektroszkópiai mérésekkel ellenőriztem. Mivel a felületmódosításból visszamaradó melléktermékek ellehetetlenítik a pontos méréseket, eltávolításukhoz kidolgoztam egy, a nanokristályok önszerveződésén alapuló elválasztási módszert. Dolgozatom célja az említett felületmódosítási, valamint az elválasztási folyamat bemutatása.
Az elért eredmények segítettek információt szerezni a felület és a lumineszcencia kapcsolatáról, ezentúl pedig pontos felületi jelenségeket vizsgáló méréseket lehet végezni. Továbbá az aminált SiC nanokristályokat tartalmazó tiszta minta könnyen használható szelektív biológiai képalkotáshoz, hiszen számos protokoll ismeretes a szabad amincsoportok és fehérjék közötti kötés kialakítására.
Kutatómunkámat az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban (1121 Budapest, Konkoly-Thege Miklós út 29-33.) végeztem Gali Ádám kutatócsoportjában, Beke Dávid irányítása mellett.
