Pórusos SiO2-alapú öngyógyuló nanobevonatok fejlesztése korrózióvédelmi alkalmazásokra
Korrózió alatt valamilyen fém környezeti hatások okozta degradációját értjük, melynek megelőzése biztonságtechnikai és gazdasági szempontból is fontos feladat. A korrózió elleni védelem új fajtáját jelentik az öngyógyító bevonatok, melyek sérülésük esetén is képesek ellátni funkciójukat. Kísérleti munkám célja olyan bevonatok kialakítása, melyek potenciálisan öngyógyító tulajdonsággal rendelkeznek.
A bevonatok alapjául szol-gél eljárással előállított pórusos szilika vékonyrétegeket alkalmazok. Az üveghordozón kialakított bevonatokat UV-látható spektroszkópiával, a szilíciumlemezre felvitteket pedig spektroszkópiai ellipszometriával és ellipszometriai porozimetriával jellemzem. A minták pórusrendszerét cink felületén korróziós inhibitorként funkcionáló modellhatóanyaggal, cetil-trimetil-ammónium-bromiddal töltöm fel. A pórusrendszer lezárását és a bevonat hidrofobizálását kémiai módosítással, szililezéssel végzem. A minták felületi tulajdonságait és a szililezés eredményességét vízperemszög-mérési vizsgálatokkal jellemzem. A peremszögek statikus értékéből és hiszteréziséből a víztaszító tulajdonságra, a peremszögek időbeli változásából pedig a hatóanyag esetleges kioldódására, így a pórusrendszer lezárásának sikerességére következtethetek. A cinkhordozón kialakított különböző rendszereken elektrokémiai polarizációs méréseket végzek a korrózió elleni védelem és az öngyógyító hatás vizsgálatának céljából.
szerző
-
Titkó Simon
Vegyészmérnöki alapképzési szak, nappali BSC
alapképzés (BA/BSc)
konzulensek
-
Dr. Hórvölgyi Zoltán
egyetemi tanár, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék -
Márton Péter
PhD hallgató, Fizikai Kémia és Anyagtudományi Tanszék -
Dr. Fodor Bálint
Applikációs csoportvezető, Semilab Zrt. (külső)
