Iterációs tervezési kísérlet rozsdaövezeti környezetben
Magyarország egykori ipari régiói, köztük Borsod-Abaúj-Zemplén megye hosszú ideje komoly problémákkal küzd a korábbi erőltett iparosítás, majd a munkahelyek szinte teljes felszámolása következtében. A rendszerváltás óta számos revitalizációt célzó átfogó tanulmány készült, ám a nemzetközi példákkal összehasonlítva az itthon megvalósuló projektek száma csekély.
Ötnapos nyári kutatótáborunk helyszíne Rudabánya. Az egykori bányaváros jelentősége a Megyei Bányászati Múzeum jelenléte és az évtizedek óta feltárt “Rudapithecus hungaricus” lelőhely ellenére a 2009-es gazdasági válság óta folyamatosan csökken. A helyi, még megmaradt ipari örökség állapota egyre romlik, azonban meggyőződésünk, hogy a bányász hagyományokra és az ősmaradványok bemutatására támaszkodó város képes erőre kapni.
Tanulmányunk célterületeként a főút közelében található volt csillejavító csarnokot választottuk, melyet több aspektusból elemzünk. A településen megismert társadalmi-intézményi-gazdasági igények alapján olyan hosszú távú célokat tűztünk ki, mint megtérülés, fenntarthatóság, a turizmus felélénkítése, munkahelyteremtés. Ezt követően barnamezős rekultivációkra jellemző tervezési szempontokat gyűjtünk, és számszerű mértékegységeket rendelünk hozzájuk, hogy ezáltal elemezhetővé tegyük a terület jellemzőit. A szempontrendszer felállításakor a témában íródott korábbi kutatások, tanulmányok, doktori értekezések eredményeit vettük alapul.
Kutatásunk menete a következő: a kitűzött céloknak megfelelő funkciót javasolunk, majd kiválasztunk egyes tervezési szempontokat vagy szempontcsoportokat, és ezeket maximálisan kielégítő építészeti koncepciót próbálunk alkotni. Az így kapott különböző megoldásokat egyfajta iterációs folyamat révén újabb és újabb koncepciókban egyesítjük, így közelítve a helyzet ideális megoldásához.
Távlati célunk egy olyan tervezési metodika létrehozása, mely irányadó lehet más, ipari épületekkel foglalkozó beavatkozások építészeti programjának meghatározásában. A csillejavító épületének példája igazolhatja módszerünk helyességét, a levont konklúziók pedig közelebb vihetnek a “Borsod-probléma” átfogó kezeléséhez.
Bibliográfia:
Garami Evelin: A rudabányai vasércdúsító-mű története, Érc-, és Ásványbányászati Múzeum, Rudabánya, 2005.
Németh Györgyi (szerk.): Growth, Decline and Recovery - Heavy Industrial regions in transition, Komáromi Nyomda, Komárom, 2005.
Ljiljana Jevremovic, Milanka Vasic, Marina Jordanovic: Aesthetics of Industrial Architecture in the Context of Industrial Buildings Conversion, IV. International Symposium for Students of Doctoral Studies in the Fields of Civil Engineering, Architecture and Environmental Protection, 2012.
Borsod-Tender Tanácsadó, Tervező és Szolgáltató Kft.: Rudabánya Város Integrált Városfejlesztési Stratégiája, Sajószentpéter, 2013.
Helfrich Szabolcs: Felhagyott ipari épületek újrahasznosítása, DLA-értekezés; Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskola. Témavezető Lázár Antal DLA, Érd, 2014.
Muck Petzet, Florian Heilmeyer: Reduce Reuse Recycle, Architecture as Resource, German Pavilion at the 13th International Architecture Exhibition, Hatje Cantz Verlag, Ostfildern, 2012.
Johannes Cramer, Stefan Breitling: Bauen im Bestand, Birkhauser Verlag AG, Basel, 2007.
szerzők
-
Tóth Viktor
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Pokol Júlia
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Szűcs Imre Ferenc
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
