Leltár
Leltár
Plastic in life
Biztos te is gyűjtöttél már valamikor az életedben valami olyan kacatot, ami akkor, abban az életszakaszodban nagy értéket képviselt, viszont mostanra már elvesztette az értékét. Ha belegondolsz, ezen tárgyak nagy része műanyagból készült, kezdve a kedvenc barbidtól, a sokadik repoharadig.
A legevidensebb megoldás mindenkinek az, hogy amikor ezekhez a tárgyakhoz már nem kötődünk, kidobjuk őket. Ha picit környezettudatosabban állsz a dologhoz, esetleg eszedbe juthat, hogy odaadod az unokaöcsédnek, vagy eladományozod egy szeretetszolgálatnak. De sajnos ezek a cuccok nem úgy vannak tervezve, hogy sokáig kitartsanak, ezért pár év után mindenképpen a szemétben kötnek ki.
Felmerült bennünk, hogy végülis ezt a sok összehalmozott tárgyat hogyan is lehetne újrahasznosítani? Csináljunk belőle pavilont vagy egy műalkotást? Az folyik a csapból is, hogy az újrahasznosítás majd megold minden problémát: „Ne legyen lelkiismeret-furdalásod a műanyaghasználat miatt, mert úgyis fel tudják még használni!” Aztán ha az újrahasznosítás után ismét a szemétben végezné akkor ez a körforgás kezdődhet elölről és a probléma látszólag meg is szűnik.
A témában jobban elmélyedve azonban kiderült, hogy a műanyagok nagy százalékát végül egyáltalán nem hasznosítják újra. Amit pedig újra tudnak hasznosítani, az sem teljesen újrahasznosított műanyag, hozzá kell keverni vagy más anyagokat, vagy teljesen új műanyagot kell gyártani hozzá. Ezenfelül az újrahasznosítás folyamata is hatalmas ökológiai lábnyomot hagy maga után és ez a klímaváltozást is folyamatosan gyorsítja. Így az újrahasznosítás csak egy önáltatás az emberiség számára, amitől kicsit kevésbé érezzük rosszul magunkat.
Igazából ahogy az általad gyűjtött kacatoknak sem, másnak sem lenne muszáj műanyagból készülnie, viszont a fogyasztói társadalom kívánja azt a gyorsaságot és költséghatékonyságot, amit a műanyag adni tud. Mivel a műanyag szemét kezelésére még nincs tartós megoldás, be kell látnunk, hogy a műanyagoknak jelen adottságok mellett nem lehet hosszútávú jövője.
Dolgozatunkban és a hozzá kapcsolódó művészeti alkotással arra szeretnénk reflektálni, hogy az eddigi beváltnak hitt módszerek nem fenntarthatóak, a jövőre nézve nem adnak választ a problémára.
Az életmódunkkal okozott károkért fizetett árat nem tudjuk látszatmegoldásokkal megspórolni.
szerzők
-
Mátis Janka
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés -
Berkesi Tímea
Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
egységes, osztatlan képzés
konzulens
-
Dr. Sági Gergely
Egyetemi adjunktus, Exploratív Építészeti Tanszék
