Összenövő városok // Városközpontok alakulása a magyarországi településegyesítések során

A 19. század második felében megfigyelhető népességnövekedés és iparosítás hatására több szomszédos magyarországi település egyesült. Ez a jelenség néhol természetes módon történt, ugyanakkor sok helyen feszültségeket, inkább kényszerből való összeolvadást eredményezett. Egyes települések a közös érdeküket felismerve, míg mások a városi cím megszerzése érdekében váltak eggyé. Ezen egyesülésnek több formája is megvalósult, egyes esetekben a kis községek beolvadtak a nagyobb városokba, míg máshol egyenrangú és hasonló léptékű települések egyesültek. Dolgozatunkban a két egyenrangú település összeolvadásából létrejövő városok városközpontjainak alakulását, meglétét, illetve annak hiányát vizsgáljuk. Arra keressük a választ, hogy az ilyen városokban mennyire tudott megvalósulni egy új városközpont, vannak e hiányosságok, minden esetben kialakult-e egy új központ, vagy a két település megtartotta saját városközpontjait. Kutatásunkban említett városokat különböző szempontok alapján vizsgáljuk meg, ilyen a városszövet jellege, a városközpontok eredeti helye, megjelenése és funkcionális működése. A dolgozat eredménye bemutatja, milyen esetekben lehet szükség új városközpontok kialakítására és egy példán keresztül a tervezés eszközeivel javaslatot is tesz erre.

Irodalomjegyzék:

Kovács Zoltán: Népesség- és településföldrajz. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. (2002)

Beluszky Pál Magyarország településföldrajza. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2004

Meggyesi Tamás: Települési kultúráink. Budapest: TERC Kft Kiadó, 2008

szerzők

• 
  Illés Veronika
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés
• 
  Toller Patrícia
  Építészmérnöki mesterképzési szak osztatlan
  egységes, osztatlan képzés

konzulens

• 
  Dr. Wettstein Domonkos
  egyetemi adjunktus, Urbanisztika Tanszék